A világegyetem legnagyobb ismert képződményét, aktív galaxismagok négymilliárd fényévnyi „átmérőjű” halmazát fedezték fel brit csillagászok, akiknek tanulmánya a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society legújabb számában látott napvilágot.
A képződmény kvazárok (csillagszerű, azaz kvazisztelláris rádióforrások) nagy csoportja, extrafényes aktív galaxismagok halmaza, amelyeket szupermasszív központi fekete lyukak „hevítenek” - olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.
A csillagászok évtizedekkel ezelőtt fedezték fel, hogy a kvazárok hajlamosak csoportokba „tömörülni", sok esetben e halmazok átmérője meghaladja a 600 millió fényévet. A Közép-Lancashire-i Egyetem kutatói Roger Clowes irányításával a digitális égboltfelmérési projekt (Sloan Sky Digital Survey) felvételeit vizsgálva azonban egy egészen más kategóriába tartozó képződményre bukkantak, hiszen a halmazt 73 kvazár alkotja. Kiterjedése a legtöbb irányban eléri az 1,6 milliárd fényévet, a legszélesebb részén pedig eléri a 4 milliárd fényévet. Összehasonlításképp, a Tejútrendszer átmérője „mindössze” százezer fényév és legközelebbi galaktikus szomszédjától, az Andromédától 2,5 millió fényév választja el.
„Ez a világegyetemben megfigyelt legnagyobb képződmény, oly hatalmas, hogy létezése ellentmond az általánosan elfogadott kozmológiai ismereteknek” - hangoztatta Roger Clowes, a tanulmány vezető szerzője.
Kifejtette: számítások szerint nem létezhetnek 1,2 milliárd fényévnél nagyobb képződmények, így a kvazárcsoport megsérti az úgynevezett kozmológiai elvet. Az eddigi megfigyelések szerint ugyanis a világegyetem nagy léptékben mindenhol teljesen ugyanolyan, vagyis a kozmológiai elv kimondja, hogy bármilyen irányban és bármilyen messze tekintünk, ugyanazt a világot látjuk majd, mint ami magunk körül létezik. A világegyetem izotróp (tetszőleges irányba nézve ugyanolyan) és homogén (bármely távolságban ugyanolyan). Ily módon tehát az anyag nagyléptékű szerkezete, összetétele, az univerzum fejlődése, tágulása is hasonló a világegyetem minden pontján.
„Megkíséreljük, hogy hasonló képződményeket találjunk” - vázolta fel a további terveket Clowes.
A kvazárok általában távoli galaxisok aktív magjai, leggyakoribbak az ősrobbanás után 2-3 milliárd évvel voltak. Energiakibocsátásuk erősen változik, általában körülbelül tízezerszerese a Tejútrendszerének, főként nagyenergiájú sugárzásból áll. Az aktivitást egy óriási tömegű központi fekete lyuk hozza létre, amelybe környezetéből anyag áramlik egy akkréciós (anyagbefogási) korongon keresztül. Amikor egy kvazárnál a heves folyamatok alábbhagynak, aktivitása megszűnik, „normális” galaxismag lesz belőle.
A képződmény kvazárok (csillagszerű, azaz kvazisztelláris rádióforrások) nagy csoportja, extrafényes aktív galaxismagok halmaza, amelyeket szupermasszív központi fekete lyukak „hevítenek” - olvasható a Space.com űrkutatási hírportálon.
A csillagászok évtizedekkel ezelőtt fedezték fel, hogy a kvazárok hajlamosak csoportokba „tömörülni", sok esetben e halmazok átmérője meghaladja a 600 millió fényévet. A Közép-Lancashire-i Egyetem kutatói Roger Clowes irányításával a digitális égboltfelmérési projekt (Sloan Sky Digital Survey) felvételeit vizsgálva azonban egy egészen más kategóriába tartozó képződményre bukkantak, hiszen a halmazt 73 kvazár alkotja. Kiterjedése a legtöbb irányban eléri az 1,6 milliárd fényévet, a legszélesebb részén pedig eléri a 4 milliárd fényévet. Összehasonlításképp, a Tejútrendszer átmérője „mindössze” százezer fényév és legközelebbi galaktikus szomszédjától, az Andromédától 2,5 millió fényév választja el.
„Ez a világegyetemben megfigyelt legnagyobb képződmény, oly hatalmas, hogy létezése ellentmond az általánosan elfogadott kozmológiai ismereteknek” - hangoztatta Roger Clowes, a tanulmány vezető szerzője.
Kifejtette: számítások szerint nem létezhetnek 1,2 milliárd fényévnél nagyobb képződmények, így a kvazárcsoport megsérti az úgynevezett kozmológiai elvet. Az eddigi megfigyelések szerint ugyanis a világegyetem nagy léptékben mindenhol teljesen ugyanolyan, vagyis a kozmológiai elv kimondja, hogy bármilyen irányban és bármilyen messze tekintünk, ugyanazt a világot látjuk majd, mint ami magunk körül létezik. A világegyetem izotróp (tetszőleges irányba nézve ugyanolyan) és homogén (bármely távolságban ugyanolyan). Ily módon tehát az anyag nagyléptékű szerkezete, összetétele, az univerzum fejlődése, tágulása is hasonló a világegyetem minden pontján.
„Megkíséreljük, hogy hasonló képződményeket találjunk” - vázolta fel a további terveket Clowes.
A kvazárok általában távoli galaxisok aktív magjai, leggyakoribbak az ősrobbanás után 2-3 milliárd évvel voltak. Energiakibocsátásuk erősen változik, általában körülbelül tízezerszerese a Tejútrendszerének, főként nagyenergiájú sugárzásból áll. Az aktivitást egy óriási tömegű központi fekete lyuk hozza létre, amelybe környezetéből anyag áramlik egy akkréciós (anyagbefogási) korongon keresztül. Amikor egy kvazárnál a heves folyamatok alábbhagynak, aktivitása megszűnik, „normális” galaxismag lesz belőle.
