Már a látogatók is találkozhatnak a tapírcsikóval, amely tavaly decemberben született a Szegedi Vadasparkban. Az egy hónapos nőstényt a Dél-Amerika ház üvegablakain keresztül figyelhetik meg az érdeklődők – közölte Veprik Róbert igazgató az MTI-vel.
A Tisza-parti város állatkertje számít Magyarországon a legsikeresebbnek a közönséges tapírok (Tapirus terrestris) tenyésztésében. Jenny és Sámson, a Szegeden nevelt tapírpár 2002 óta összesen tíz utódnak adott életet. Jenny legutóbbi kicsinyét, egy nőstény csikót december 15-én hozta világra. A jövevény gondozóitól a Dalma nevet kapta.
A közönséges tapírt fajmegmentési program keretében tartják az állatkertek, szaporításuk sikeres. Vadon azonban egyre kritikusabb a faj helyzete, melyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a sérülékeny kategóriába sorol. Az élőhelyének pusztulása, az erdők irtása mellett az illegális vadászat veszélyezteti leginkább. A húsa mellett a bőréért vadásszák, amelynek többek között az olaszországi cipőgyártók a legfőbb felhasználói.
A tapírok a legnagyobb termetű dél-amerikai emlősök, de az Óvilágban is él egy fajuk, a nyerges mintázatú ázsiai tapír (Tapirus indicus). A páratlanujjú patások közé tartoznak, így a lovak és az orrszarvúk rokonai, azok ősi formáira emlékeztetnek. Bár lomha mozgásúnak tűnnek, nagyon gyorsan futnak, képesek nagyot ugrani, és nemcsak szeretik a vizet, hanem gyakran búvárkodnak is.
Testük – melyet rövid, feketés-szürkésbarna szőr borít – a disznónál valamivel nagyobb. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló, rövid, mozgékony ormányt alkot. Mellső lábukon négy, a hátsón három ujjuk van. Testtömegük a 150-250 kilogrammot is elérheti. Fogságban 30-35 évig is elélhetnek.
A tapír vemhességi ideje 13 hónap. A nőstény általában egy, fejlett, hamar lábra álló utódot hoz világra, amelyet 6-8 hónapig szoptat. A kicsinyek szőre pettyezett, ami elrejtőzésüket segíti. A kifejlett példányokra csak a jaguár vagy a nagyobb kajmánok lehetnek veszélyesek, a csikókat a kisebb termetű ragadozók is képesek elkapni, ezért van szükségük az álcára.
A Tisza-parti város állatkertje számít Magyarországon a legsikeresebbnek a közönséges tapírok (Tapirus terrestris) tenyésztésében. Jenny és Sámson, a Szegeden nevelt tapírpár 2002 óta összesen tíz utódnak adott életet. Jenny legutóbbi kicsinyét, egy nőstény csikót december 15-én hozta világra. A jövevény gondozóitól a Dalma nevet kapta.
A közönséges tapírt fajmegmentési program keretében tartják az állatkertek, szaporításuk sikeres. Vadon azonban egyre kritikusabb a faj helyzete, melyet a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a sérülékeny kategóriába sorol. Az élőhelyének pusztulása, az erdők irtása mellett az illegális vadászat veszélyezteti leginkább. A húsa mellett a bőréért vadásszák, amelynek többek között az olaszországi cipőgyártók a legfőbb felhasználói.
A tapírok a legnagyobb termetű dél-amerikai emlősök, de az Óvilágban is él egy fajuk, a nyerges mintázatú ázsiai tapír (Tapirus indicus). A páratlanujjú patások közé tartoznak, így a lovak és az orrszarvúk rokonai, azok ősi formáira emlékeztetnek. Bár lomha mozgásúnak tűnnek, nagyon gyorsan futnak, képesek nagyot ugrani, és nemcsak szeretik a vizet, hanem gyakran búvárkodnak is.
Testük – melyet rövid, feketés-szürkésbarna szőr borít – a disznónál valamivel nagyobb. Felső ajkuk és orruk egyesülve lefelé hajló, rövid, mozgékony ormányt alkot. Mellső lábukon négy, a hátsón három ujjuk van. Testtömegük a 150-250 kilogrammot is elérheti. Fogságban 30-35 évig is elélhetnek.
A tapír vemhességi ideje 13 hónap. A nőstény általában egy, fejlett, hamar lábra álló utódot hoz világra, amelyet 6-8 hónapig szoptat. A kicsinyek szőre pettyezett, ami elrejtőzésüket segíti. A kifejlett példányokra csak a jaguár vagy a nagyobb kajmánok lehetnek veszélyesek, a csikókat a kisebb termetű ragadozók is képesek elkapni, ezért van szükségük az álcára.
