Az angyalcápa (Squatina squatina) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályába az angyalcápa-alakúak (Squatiniformes) rendjébe és az angyalcápafélék (Squatinidae) családjába tartozó faj.
Atlanti-óceán északkeleti részén, délre a Kanári-szigetekig és Afrika (Nyugat-Szahara) partjaiig, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben honos. Országok szerinti előfordulása: Albán, Algéria, Belgium, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Dánia, Egyiptom, Franciaország (Korzika), Grúzia, Németország, Görögország, Írország, Izrael, Olaszország (Szardínia), Mauritánia, Montenegró, Hollandia, Norvégia, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Szíria, Tunézia, Törökország, Ukrajna, az Egyesült Királyság, Nyugat-Szahara. A kontinentális talapzat (self) fenéklakója, mintegy 150 méteres mélységig. Félsós környezetben is megél, ezért folyótorkolatok közelében is megtalálható. Populációinál évszakos észak-déli vándorlás figyelhető meg.
A nőstény testhossza 2,4 méter, a hímek 1,8 méterre nőnek. Az eddig ismert legnagyobb példány 80 kg-os tömegű volt. A test elülső része széles és lapos, a hátsó rész vaskos, izmos. A szem feltolódott a koponya tetejére. Alatta helyezkedik el az öt kopoltyúrés. A páros úszók (mellkasi és kismedencei uszonyok) nagyok, laposak. Két hátuszonya van. A cápák közt szokatlan módon a farokúszó alsó lebenye hosszabb, mint a felső. A hát középvonalában időnként tüskesor van.
Fogai kicsik, tűszerűek és kevéssé differenciáltak.
Színe szürke, vöröses vagy barnás.
Általában mozdulatlanul fekszik a tengerfenéken, vagy a homokjában elrejtőzve les zsákmányára, amely halakból, rákokból és különféle puhatestűekből áll, kedvenc táplálékai a laposhalak. Éjszaka aktívabb.
Vámos Marcsi ajánlásával
Atlanti-óceán északkeleti részén, délre a Kanári-szigetekig és Afrika (Nyugat-Szahara) partjaiig, a Földközi-tengerben és a Fekete-tengerben honos. Országok szerinti előfordulása: Albán, Algéria, Belgium, Bosznia és Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Dánia, Egyiptom, Franciaország (Korzika), Grúzia, Németország, Görögország, Írország, Izrael, Olaszország (Szardínia), Mauritánia, Montenegró, Hollandia, Norvégia, Portugália, Románia, Oroszország, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Szíria, Tunézia, Törökország, Ukrajna, az Egyesült Királyság, Nyugat-Szahara. A kontinentális talapzat (self) fenéklakója, mintegy 150 méteres mélységig. Félsós környezetben is megél, ezért folyótorkolatok közelében is megtalálható. Populációinál évszakos észak-déli vándorlás figyelhető meg.
Megjelenése
A nőstény testhossza 2,4 méter, a hímek 1,8 méterre nőnek. Az eddig ismert legnagyobb példány 80 kg-os tömegű volt. A test elülső része széles és lapos, a hátsó rész vaskos, izmos. A szem feltolódott a koponya tetejére. Alatta helyezkedik el az öt kopoltyúrés. A páros úszók (mellkasi és kismedencei uszonyok) nagyok, laposak. Két hátuszonya van. A cápák közt szokatlan módon a farokúszó alsó lebenye hosszabb, mint a felső. A hát középvonalában időnként tüskesor van.
Fogai kicsik, tűszerűek és kevéssé differenciáltak.
Színe szürke, vöröses vagy barnás.
Életmódja
Általában mozdulatlanul fekszik a tengerfenéken, vagy a homokjában elrejtőzve les zsákmányára, amely halakból, rákokból és különféle puhatestűekből áll, kedvenc táplálékai a laposhalak. Éjszaka aktívabb.
Szaporodása
Ovovivipar, vagyis elevenszülő, mint sok más cápafaj. Az összes többi angyalcápafélétől megkülönbözteti az a tulajdonsága, hogy a jobboldali petefészke több embriót termel, mint a másik. Az ovuláció gyakorisága nem ismert kellő pontossággal, a jelenlegi adatok alapján méretfüggő. A szülési időszak az elterjedési terület déli részén decembertől februárig tart, északra haladva ez későbbre tolódik, a Brit-szigeteknél már július. Az újszülöttek 24-30 cm hosszúságúak.Vámos Marcsi ajánlásával
