Földünk legidősebb területei a kihűlő kőzetolvadékból megszilárduló első kéregrészek voltak, melyek ma is a kontinensek stabil, egységes magját képezik. Ezeket a szakirodalom ősmasszívumoknak vagy őspajzsoknak nevezi. Az évmilliárdok alatt, a geológiai folyamatoknak köszönhetően, ezek az ősi kontinensmaradványok folyamatosan formálódtak. Kiemelkedve felszínük lepusztult, lesüllyedve fiatalabb üledékekkel temetődtek be. Ahol jelenleg kiemelkedett helyzetben vannak ezek az ősi kőzetek, a felszínen is tanulmányozhatók, megmintázhatók, például Kanada vagy Grönland területén. Ez kiváló lehetőséget nyújt a kutatóknak, hogy megfigyeljék és megvizsgálják őket, így fedezték fel Kanada területén a Föld legidősebb kőzetét, a 4 milliárd éves Acasta gneiszt is, melynek egy példánya állandó kiállításunkon megtekinthető.
A múzeumban az augusztusi hónap műtárgyaként bemutatott kőzetek a kanadai ősmasszívum területéről származnak, és Földünk egyik legidősebb darabjait képviselik, mintegy 1,8 milliárd évesek.
A Kanadai-pajzs hatalmas kiterjedésű fedetlen területén számos ősi képződmény megtalálható. Az ősmasszívumot felépítő kőzetek egyik tipikus képviselője a gneisz. A jellegzetesen sávos megjelenésű gneiszfélék átalakult (metamorf) kőzetek, melyek nagy nyomáson és nagy hőmérsékleten savanyú (gránitos) magmás vagy hasonló ásványi összetételű üledékes kőzetekből képződtek. Kvarc, földpát és csillám alkotja őket, ezek a csillám kivételével viszonylag kemény és felszíni körülmények közt is stabil ásványok. Ennek köszönhetően a belőlük felépülő gneisz is igen ellenálló kőzet. Emiatt és szép sávos megjelenésének köszönhetően helyenként díszítőkőként is fejtik.
Ezen ősi átalakult kőzetek kis mennyiségű, de elterjedt összetevőként úgyszólván mindig tartalmaznak cirkonszemcséket is. A cirkon az urán-tórium-ólomizotópos kormeghatározás kulcsásványa. Nagy keménysége, magas olvadáspontja, vegyi hatásokkal szembeni ellenálló képessége miatt az ásványvilág „nagy túlélője”. Ennek köszönhetően évmilliárdokkal ezelőtt lejátszódott geológiai folyamatok nyomait is megőrizheti belsejébe zárva. A kristálynak a különböző korokban kivált (kikristályosodott) öveinek kora a mai technikával már külön-külön meghatározható. Nem véletlen, hogy a legidősebb (4,4 milliárd éves) földi ásvány is cirkonkristályok közül került ki. A minta a Jack Hills hegységből (Nyugat-Ausztrália származik. A kutatások azt bizonyították, hogy törmelékszemcseként került a „mindössze” hárommilliárdéves kőzetbe, amelyből a kutatók kinyerték. Állandó kiállításunkon bemutatunk egy olyan Jack Hills-i vizsgálati mintát, melyben a legidősebb földi ásvány kortársai is megtalálhatók.
Az ősi kanadai kőzeteket Hajnal Zoltán geofizikaprofesszor (Saskatchewani Egyetem, Kanada) adományozta a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettárának. Hajnal professzor ezen ősi kőzetekkel kapcsolatos kutatásait a HUNGEO nemzetközi konferencián, a Debreceni Egyetemen is bemutatta, 2014 augusztusában. Ekkor kérte meg a múzeum részéről Kecskeméti Tibor, hogy a vizsgálati mintáiból adományozzon számunkra néhány jellegzetes példányt. Kanadában még az 1990-es években indult el egy nagyszabású vállalkozás, melynek során egy óceántól óceánig húzott képzeletbeli vonal – szakszóval szelvény – mentén geofizikai kutatásokat végeztek. A szeizmikus vizsgálatok során mesterséges „mikroföldrengéseket” keltenek, és a visszaverődő hullámok segítségével következtetnek a Föld mélyének felépítésére. A geofizikai kutatások eredményeiből szerkesztett szelvényt több igen mély fúrással közvetlenül is ellenőrizték. A tudományos jelentőség mellett a kutatásoknak nagy gazdasági horderejük is volt, mert segítségükkel gazdaságosan kitermelhető gyémánt- és uránérctelepeket fedeztek fel.
Szerző: MTM, szövegbe foglalták - Kis Annamária és Papp Gábor
A múzeumban az augusztusi hónap műtárgyaként bemutatott kőzetek a kanadai ősmasszívum területéről származnak, és Földünk egyik legidősebb darabjait képviselik, mintegy 1,8 milliárd évesek.
A Kanadai-pajzs hatalmas kiterjedésű fedetlen területén számos ősi képződmény megtalálható. Az ősmasszívumot felépítő kőzetek egyik tipikus képviselője a gneisz. A jellegzetesen sávos megjelenésű gneiszfélék átalakult (metamorf) kőzetek, melyek nagy nyomáson és nagy hőmérsékleten savanyú (gránitos) magmás vagy hasonló ásványi összetételű üledékes kőzetekből képződtek. Kvarc, földpát és csillám alkotja őket, ezek a csillám kivételével viszonylag kemény és felszíni körülmények közt is stabil ásványok. Ennek köszönhetően a belőlük felépülő gneisz is igen ellenálló kőzet. Emiatt és szép sávos megjelenésének köszönhetően helyenként díszítőkőként is fejtik.
Ezen ősi átalakult kőzetek kis mennyiségű, de elterjedt összetevőként úgyszólván mindig tartalmaznak cirkonszemcséket is. A cirkon az urán-tórium-ólomizotópos kormeghatározás kulcsásványa. Nagy keménysége, magas olvadáspontja, vegyi hatásokkal szembeni ellenálló képessége miatt az ásványvilág „nagy túlélője”. Ennek köszönhetően évmilliárdokkal ezelőtt lejátszódott geológiai folyamatok nyomait is megőrizheti belsejébe zárva. A kristálynak a különböző korokban kivált (kikristályosodott) öveinek kora a mai technikával már külön-külön meghatározható. Nem véletlen, hogy a legidősebb (4,4 milliárd éves) földi ásvány is cirkonkristályok közül került ki. A minta a Jack Hills hegységből (Nyugat-Ausztrália származik. A kutatások azt bizonyították, hogy törmelékszemcseként került a „mindössze” hárommilliárdéves kőzetbe, amelyből a kutatók kinyerték. Állandó kiállításunkon bemutatunk egy olyan Jack Hills-i vizsgálati mintát, melyben a legidősebb földi ásvány kortársai is megtalálhatók.
Az ősi kanadai kőzeteket Hajnal Zoltán geofizikaprofesszor (Saskatchewani Egyetem, Kanada) adományozta a Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettárának. Hajnal professzor ezen ősi kőzetekkel kapcsolatos kutatásait a HUNGEO nemzetközi konferencián, a Debreceni Egyetemen is bemutatta, 2014 augusztusában. Ekkor kérte meg a múzeum részéről Kecskeméti Tibor, hogy a vizsgálati mintáiból adományozzon számunkra néhány jellegzetes példányt. Kanadában még az 1990-es években indult el egy nagyszabású vállalkozás, melynek során egy óceántól óceánig húzott képzeletbeli vonal – szakszóval szelvény – mentén geofizikai kutatásokat végeztek. A szeizmikus vizsgálatok során mesterséges „mikroföldrengéseket” keltenek, és a visszaverődő hullámok segítségével következtetnek a Föld mélyének felépítésére. A geofizikai kutatások eredményeiből szerkesztett szelvényt több igen mély fúrással közvetlenül is ellenőrizték. A tudományos jelentőség mellett a kutatásoknak nagy gazdasági horderejük is volt, mert segítségükkel gazdaságosan kitermelhető gyémánt- és uránérctelepeket fedeztek fel.
Szerző: MTM, szövegbe foglalták - Kis Annamária és Papp Gábor
