2015. július elején Oroszország betiltotta a vizeiben a nagyüzemi eresztőhálós halászatot. Az akár 32 méter hosszú hálókat az orosz és japán hajók használják lazachalászatra a Távol-Keleten, amelyekbe sajnálatos módon nagy mennyiségben akadnak bele tengeri madarak és emlősök is (járulékos fogás).
A BirdLife legfrissebb felmérése szerint ezeken a vizeken a legmagasabb a különféle halászati módok miatt elpusztult madarak száma, mely évente akár 140 000 egyed is lehet.
A pusztulás nagy része a hatalmas kiterjedésű eresztőhálóknak tulajdonítható, ezért a tilalom igazán jó hír számos tengeri madárnak, mint pl. a kontyos lundának (Fraterculacirrhata), a vékonycsőrű vészmadárnak (Ardennatenuirostris) és a vastagcsőrű lummának (Urialomvia) is, nem is beszélve egy sor emlősről, mint a Dall-disznódelfin (Phocoenoides dalli), a szalagos fóka ((Histriophoca fasciata) és a csendes-óceáni delfin (Lagenorhynchus obliquidens).
Az eresztőháló a kopoltyúhálók egy olyan típusa, melyre valószínűleg a legtöbben gondolnak, ha azt a szót hallják, hogy „halászháló”. Ezek a hálók majdnem láthatatlan nejlonból készülnek, melyben a halak a kopoltyújuknál fogva akadnak fent. Az eresztőhálókat a vízfelszínre telepítik, a víz felszínén lebegnek, általában egy hajóhoz vagy egyéb fix ponthoz rögzítve. Habár a nyílt tengeren 1991 óta be van tiltva használatuk, az egyes országok fennhatóságaihoz tartozó vizeken más kopoltyúhálókkal egyetemben legálisan alkalmazhatóak.
A vadvilág számos fajára nézve fantasztikus hír, hogy az orosz vizeken betiltották ezeknek a hatalmas hálóknak a használatát ‒ a BirdLife Tengeri Programja is üdvözli a lépést. Ennek ellenére még rengeteg kisebb, számottevő szociális és helyi jelentőséggel bíró kopoltyúhálós halászat üzemel, melyek ugyan mérsékeltebb, de még így is komoly természetvédelmi károkat okoznak. A kisebb halászatok bezáratása nem lehet megoldás, ezért a BirdLife tovább folytatja a halászokkal való munkát annak érdekében, hogy megtalálják a mindenki számára előnyös technikai megoldásokat.
A fenékhálós és horogsoros halászati módszerekkel ellentétben, ahol már hatékony technikákat alkalmaznak a járulékos fogás (melyről egy korábbi cikkünkben is olvashattak) kiküszöbölésére, a kopoltyúhálós halászatnál még nincsenek hasonló enyhítő megoldások.
Mivel egy becslés szerint világszszinten évente kb. 400 000 madár esik a kopoltyúhálók áldozatául, a BirdLife Tengeri Programja számos területen keresi a megoldást: együtt dolgozik például számos érzékszervi specialistával, hogy kiderüljön, vajon mit látnak a madarak a víz alatt, hogyan érzékelhetik ezeket a hálókat, és ehhez mérten milyen technikai újítást lehet bevetni. A szervezet továbbá kooperál a litván halászokkal is, hogy olyan hasznos megoldást találjanak, ami a halászoknak is és az élővilágnak is egyaránt kielégítő.
A BirdLife legfrissebb felmérése szerint ezeken a vizeken a legmagasabb a különféle halászati módok miatt elpusztult madarak száma, mely évente akár 140 000 egyed is lehet.
A pusztulás nagy része a hatalmas kiterjedésű eresztőhálóknak tulajdonítható, ezért a tilalom igazán jó hír számos tengeri madárnak, mint pl. a kontyos lundának (Fraterculacirrhata), a vékonycsőrű vészmadárnak (Ardennatenuirostris) és a vastagcsőrű lummának (Urialomvia) is, nem is beszélve egy sor emlősről, mint a Dall-disznódelfin (Phocoenoides dalli), a szalagos fóka ((Histriophoca fasciata) és a csendes-óceáni delfin (Lagenorhynchus obliquidens).
Az eresztőháló a kopoltyúhálók egy olyan típusa, melyre valószínűleg a legtöbben gondolnak, ha azt a szót hallják, hogy „halászháló”. Ezek a hálók majdnem láthatatlan nejlonból készülnek, melyben a halak a kopoltyújuknál fogva akadnak fent. Az eresztőhálókat a vízfelszínre telepítik, a víz felszínén lebegnek, általában egy hajóhoz vagy egyéb fix ponthoz rögzítve. Habár a nyílt tengeren 1991 óta be van tiltva használatuk, az egyes országok fennhatóságaihoz tartozó vizeken más kopoltyúhálókkal egyetemben legálisan alkalmazhatóak.
A vadvilág számos fajára nézve fantasztikus hír, hogy az orosz vizeken betiltották ezeknek a hatalmas hálóknak a használatát ‒ a BirdLife Tengeri Programja is üdvözli a lépést. Ennek ellenére még rengeteg kisebb, számottevő szociális és helyi jelentőséggel bíró kopoltyúhálós halászat üzemel, melyek ugyan mérsékeltebb, de még így is komoly természetvédelmi károkat okoznak. A kisebb halászatok bezáratása nem lehet megoldás, ezért a BirdLife tovább folytatja a halászokkal való munkát annak érdekében, hogy megtalálják a mindenki számára előnyös technikai megoldásokat.
A fenékhálós és horogsoros halászati módszerekkel ellentétben, ahol már hatékony technikákat alkalmaznak a járulékos fogás (melyről egy korábbi cikkünkben is olvashattak) kiküszöbölésére, a kopoltyúhálós halászatnál még nincsenek hasonló enyhítő megoldások.
Mivel egy becslés szerint világszszinten évente kb. 400 000 madár esik a kopoltyúhálók áldozatául, a BirdLife Tengeri Programja számos területen keresi a megoldást: együtt dolgozik például számos érzékszervi specialistával, hogy kiderüljön, vajon mit látnak a madarak a víz alatt, hogyan érzékelhetik ezeket a hálókat, és ehhez mérten milyen technikai újítást lehet bevetni. A szervezet továbbá kooperál a litván halászokkal is, hogy olyan hasznos megoldást találjanak, ami a halászoknak is és az élővilágnak is egyaránt kielégítő.
A kopoltyúhálók problémái:
- A kopoltyúhálók láthatatlanok az állatok számára
- Évente 400 000 tengeri madár pusztul el a hálók miatt
- A háló nemcsak madarak, hanem tengeri emlősök és teknősök pusztulását is okozza
- A probléma kezelése nehézkes, mivel a kopoltyúhálós halászatok gyakran rengeteg kisméretű, nagy területen szétszóródott halászhajóból állnak
- A BirdLife jelenleg a káros hatásokat csökkentő technikákon dolgozik, hogy megvédje a veszélyeztetett fajokat és elérje, hogy a gyakori fajok is gyakoriak maradjanak.
